Hollywoodban régóta tudják, a fantázia szülte sztoriknál csak a valóságban megtörtént események feldolgozása az izgalmasabb a nézők számára. Ha pedig a kettőt ötvözik, abból igazi bombasiker kerekedhet. Ezt az elvet követték az idehaza a Paramount Channel műsorán futó Fekete vitorlák alkotói is, akik a sorozat forgatókönyvének megírása előtt számtalan legenda, történelmi tény és szóbeszéd nyomába eredtek, hogy jobban megismerjék a háromszáz évvel ezelőtt élt karib-tengeri kalózokat. Ráakadtak köztük három emberre, akik messze túltettek társaikon. „Calico” Jack Rackham, Charles Vane és Anne Bonny egyenként rászolgáltak, hogy a történelem sötét lapjain örökké ott virítson a nevük. A hozzájuk kötődő történetekből kiindulva kellő inspirációt, ötletet merítettek a sorozat készítői A kincses sziget című  regény előzményeinek elmeséléséhez. 

Közülük is Rackham kalandjai ragadták meg leginkább a képzeletüket. Az 1682-ben született férfi előéletéről alig lehet bármit is tudni. Viszont 1718-tól, amikor kalózként elérte első kétes értékű sikereit máris tele lettek vele a korabeli hírharsonák. Kapitányként sosem rettent meg semmitől. Bármikor, bármennyit kockáztatott és legtöbbször nyert is. Kereskedő bárkákat ugyanúgy megcsáklyázott, mint hadihajókat. Mohósága közismert volt, de egyes források szerint a harcban kevésbé járt az élen. Inkább biztonságos távolból szemlélte, hogy emberei elvégzik a piszkos munkát. Rakétasebességgel ívelő pályafutása hamar véget ért. 1720 novemberében csapdába esett és társaival együtt bíróság elé állították, majd 1721-ben felakasztották. Emlékét a róla elnevezett jamaikai szigeten kívül más is őrzi. A közismert kalózlobogó, a koponya két karddal az ő találmánya volt. Ezt húzatta fel az árbocra, amikor csatába indult. A többi kalóz tőle vette ezt a motívumot, ami ma is a legismertebb kalózembléma. A Fekete vitorlákban Toby Schmitz formálja meg Rackhmant, akinek piperkőc öltözködési stílusát is kidomborítja a színész az egyes epizódokban. 

Charles Vane sem „büszkélkedhetett” Rackhmanénál szerényebb bűnlajstrommal. Egyike volt a legtöbb zsákmányt szerző kapitányoknak a XVIII. században. Hírnevét viszont inkább kegyetlenségeinek köszönhette. Semmi jóra nem számíthatott az a hajó, amelyet megtámadt. Rendszerint az utolsó emberig lekaszaboltatta az elfoglalt tengerjáró legénységét. Egy időben együtt portyázott Feketeszakállal, akivel az 1700-as évek elején a Bahamák urainak számítottak. A végzet őt sem kerülte el. 1719-ben hajótörést szenvedett. Sikerült megmenekülnie és a hondurasi öbölben fekvő szigetre kievickélnie. Balszerencséjére az ott horgonyzó hajó parancsnoka egy olyan férfi volt, akivel korábban összetűzésbe keveredett. Miután felismerték, bilincsbe verték és egy jamaikai börtönbe vetették. Egy évig készítették elő ellene a pert, ami aztán az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó tárgyalás lett. Hiába védte magát és kerített tanúkat maga mellé, az ítélet - számtalan rémtette után - nem lehetett más, mint halál. 1721 tavaszán akasztották fel az akkor 41 éves kalózt. A sorozatban Zach McGowan kelti őt életre. A színészt megbabonázta a szerepe. Véleménye szerint Vane több volt egyszerű, véreskezű haramiánál. Kiváló stratégának számított, aki diplomáciai érzékkel is rendelkezett. Ha nem kalózkodásra adja a fejét, hosszú élet, gazdagság és szép karrier juthatott volna neki osztályrészül – jegyezte meg vele kapcsolatban McGowan.

Rackhmannel, Vane-nel ellentétben Anne Bonnyra hosszú élet várt. Kaliforniában cseperedett fel egy ültetvényes lányaként. Korán kiderült viszont, hogy belőle nem lesz úrihölgy. Tizenhat évesen meglépett otthonról. Nemsokára a matróz férjével együtt egy kalózhajóra keveredett. Ott gyorsan kivívta a legénység szimpátiáját, mert pont úgy gyilkolt, ivott és káromkodott, mint ők. Anne ágyában egymást váltották a férfiak, de intim viszonyba keveredett Mary Readdel is, aki a korszák másik hírhedt kalóznője volt. Románcuk 1720-ban ért végett. Rackhman bandájával együtt vetették őket börtönbe. Terhesnek vallották magukat és ennek köszönhetően elkerülték a bitófát. Read később belehalt a gyermekszülésbe, Bonnyt viszont kiváltotta a rabságból apja és hazavitte az ültetvényükre. Ezután semmit sem tudni róla, csupán azt tartják számon a krónikák, hogy 82 évesen hunyt el, párnák közt, úgy, ahogy az addig egyetlen kalóznak sem adatott meg. A Fekete vitorlákban Clara Pagett bújik a figura bőrébe és mutatja meg, hogy valójában milyen sors jutott egy nőnek a kalózok kegyetlen világában.

A sorozat két főszereplője, Flint és John Silver, a fentebb felsorolt személyekkel ellentétben kitalált figura. Alakjuk Stevenson fejéből pattant ki, amikor megírta A kincses sziget című kalandregényét, ami a Fekete vitorlák irodalmi előfutára volt. A széria epizódjai a könyvben leírt kincsvadászat előzményeiről lebbentik fel a fátylat.