TIHANY: „Keresd a békét és járj utána!”
950 év óta van Bencés Apátság a Tihanyi-félszigeten. Templomunk, miként a régi templomok, a felkelő naphoz igazodik. Az évszázadok során pusztulás és újjáéledés többször osztályrésze volt. Az alapító király, I. András sírja becses emlékhelye a mai Magyarországnak.
Az altemplom – Király kripta – egyik legértékesebb középkori építménye a mai Magyarországnak. A gazdag díszítésű barokk templom annak a korszaknak a tanúja, amely a pusztulás után az újjáéledésről beszél. Miért építenek templomokat?
Mert amióta ember él a földön, mindig a végtelenre vágyik. Ennek a vágyakozásnak kifejezője minden igaz művészet. A templom és a művészet elválaszthatatlanul összetartozik.A templom nem csupán művészettörténeti emlék. A templom messziről figyelmeztető látvány, hogy a földről tekintsünk fel az égbe.
Belső tér, amely embereket gyűjt össze, embereket, akik akarják a szépet,
– embereket, akik keresik a csendességet,
– embereket akik fel akarják emelni a szívüket.
Találjon megnyugvást és békét mindenki, aki betér ebbe az Isten-házába!
Álljon meg csodálattal azok műve előtt, akik a műalkotásokat létrehozták és megőrizték! Vigye magával a szépségnek élményét, amely azt hirdeti ezen a helyen is, hogy több és nagyobb a világ annál, mint amit szemünkkel láthatunk.
Béke az érkezőknek, áldás a távozóknak! (dr. Korzenszky Richárd OSB perjel)
Keresd a békét és járj utána!”
– halljuk a Regula figyelmeztetését már a Prológusban. S amikor életstílusról beszélünk, akkor nem szabad elfelejtenünk ezt a törekvést. Szent Benedek tulajdonképpen nem tesz mást, mint leképezi a kozmoszt az emberi világra. Békét, összhangot teremt, pontosabban: megfogalmazza azokat az alapelveket, amelyek elvezetnek a békére, elvezetnek az összhangra.
Alapkérdése a mai embernek: hol van a helyem a többi ember között? Hogyan fogadtatom el magamat másokkal? Hogyan bánok a körülöttem lévő világgal, amelynek – akár akarom, akár nem, – része vagyok.
Az ember: része a világnak. Nem korlátlan ura ennek a világnak, de felelőse: munkálkodik benne, törődik vele, gondozza, alakítja. S az ember – aki szuverén személyiség -, bármennyire is saját világa van mindenkinek, mégis közösségi lény, aki felelős a másikért, aki tisztelettel tartozik a másik ember iránt. „A fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalokat szeressék.” Az apátnak, a közösség elöljárójának feladata nem uralkodás a többiek felett, hanem sokféle emberi természethez alkalmazkodó szolgálat. Van-e korlátja a szabadságomnak? Ki a másik ember? Létezik-e egyáltalán hatalom fölöttem?
A Regula szakértő ismerői és magyarázói nálam sokkal jobban meg tudják fogalmazni, hogy Szent Benedek mennyire tiszteli az embert, mennyire tiszteli az emberi személyt. Egészen megdöbbentő, mennyire tudomásul veszi az emberi különbözőségeket, az emberi gyöngeségeket. És nem legyőzni akarja a másik embert, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy az egyik ember el tudja viselni a másikat. „Egymás gyöngeségeit türelemmel viseljék el.” „Gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Isten, mi a helyes…” Segít ahhoz, hogy elhelyezzem magamat a világban. „Ha valakinek többre van szüksége…” Ne legyen beképzelt a kézműves, mert ő valamiben többet tud, mint a másik. Két főtt étel elég legyen, hogy ha valaki testi gyöngesége miatt az egyikből nem tudna enni, a másikból vegyen és lakjék jól… És az egész világ transzparenssé válik: minden emberben Krisztus látogat meg, a fiatalban, az idősben, a betegben, a jövevényben, a szegényben.
Kiegyensúlyozott élethez segít Szent Benedek Regulája. Segít távolságot tartani, nem engedi, hogy abszolutizáljuk azt, ami relatív – s ez áll még a saját akaratunkra is! (Ha valamelyik testvérnek lehetetlent parancsolnak: tárja föl az összes nehézségét az elöljárójának, s ha az mégis kitart a véleménye mellett, akkor engedelmeskedjék szeretetből.)
Szent Benedek számára létezik a jelen: vigasztalni kell az önmagával küszködő testvért, szombatonként takarítani kell, a monostor tárgyaival úgy kell bánni, mint az oltár szent edényével. Szent Benedek számára létezik a jövő: a Lélek örömével várják a szent Húsvétot. Semmi sem öncélú, de mindennek és mindenkinek megvan a maga értéke és méltósága.
Összefoglalva: egy életstílust kereső világban korszerű megoldást kínál Szent Benedek Atyánk. Leegyszerűsítve: legyen minden és mindenki az, aminek mondják. (Ez annyit is jelent: ne hazudjunk.) És minden legyen a maga helyén, legyen meg mindennek a rendje. (Ez annyit is jelent, hogy teremtsünk békét.)
Tihany története
A Balaton - Közép- Európa legnagyobb sekély vizű tava - tektonikai süllyedésekkel keletkezett, mintegy 25 ezer évvel ezelött. Ebbe nyúlik be a Tihanyi- félsziget, amely a tavat két medencére osztja. A mediterrán táj markáns képét a vulkanikus erők évmilliókkal ezelott alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kalderra tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki a Balaton vízszintjénél magasabban fekvő két lefolyástalan tó, a horgászok kedvelt helye a Belső- tó, és a vízimadarak paradicsoma a Külső- tó. A vulkanikus utótevékenység során feltörő több mint száz gejzírkúpot formáltak a félsziget területén, közülük a legszebb az Aranyház, aminek fehér szikláit napfényben aranysárga zuzmó borítja.
A geológiai érdekességek mellett a ritka növények és állatok élőhelye is a félsziget, amit 1952- ben - Magyarországon elsőként - tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. A félsziget területén feltárt régészeti leletek igazolják, hogy azt már az őskor óta emberek lakták. A bronzkor, a vaskor és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztől védet helyet. A rómaiak Lacus Pelsonak nevezték a Balatont, amelyben Tihanynál vízi átkelő hely is volt. A középkorban történt a mai Tihany település ősének a megalapítása, amikor 1055- ben I. András király itt építette meg a királyi család temetkezőhelyét és föléje monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete. A 13. századtól az apátság konventje oklevelek kiállítására feljogosított hiteles hely (locus authenticus) volt.
A 16- 17. századi török háborúk idején várrá alakított monostor elpusztult, de a 18. században barokk stílusban újjáépült, azóta a félsziget keleti ormán, a Balaton felett, Tihany ősi jelképe. Néhány éve ismét a bencés szerzetesek a barokk apátság tulajdonosai és a Bencés Apátsági Múzeum fenntartói. Tihany nem csak a Balaton, de Magyarország gyöngyszeme is, az 1960- as évek óta hazai és külföldi turisták által tömegesen látogatott hely. Vonzereje elsosorban az apátsághoz kapcsolódó történelmi és kulturális emlékek, valamint az egyedülálló természeti környezet ötvözve a Balaton kínálta felüdüléssel.
