2015. okt 13.

„Eljött a pont, amikor lépnem kellett”

írta: budapest24
„Eljött a pont, amikor lépnem kellett”

Kevés olyan nyílt és pozitív kisugárzású közszereplő van ma a hazai médiában, mint Borbás Marcsi. Nem véletlenül ismerik a nevét annyian, legyen szó valamelyik nagyvárosról, vagy akár a legkisebb zsákfaluról, fiatalokról, esetleg nagyszülőkről. Talán Gasztroangyalos forgatásai során látszik leginkább a közvetlensége, és az, hogy ő maga is mennyire a természet gyermeke. Egyáltalán nem az a tipikus sztáralkat, sőt! Talán éppen ez a kulcsa ahhoz, hogy szinte bárkivel pillanatok alatt megtalálja a közös hangot.

unnamed_139.jpg

 

Lassan 20 éve járom az országot és beszélgetek az emberekkel. Ennyi a titok, csak kérdezni kell és a kapuk kinyílnak, kialakul egy párbeszéd. Szívesen mesélnek, mutatják meg az otthonukat, vagy mondják el a véleményüket arról, ami éppen foglalkoztatja őket.”-mondja.

Marcsi ha nem forgat, akkor vagy könyvet ír, vagy  újabb ötleteken dolgozik, esetleg fotózásra igyekszik, vagy éppen a nézői levelek között szemezget, a közösségi oldalon majdnem kétszázezren követik már. A kívülálló számára tengernyinek tűnő tennivalóiban mindig minden tökéletesen szervezett.  Bár ezen a műsorvezető csak mosolyog.

“ A sváb gyökereim megkövetelik, hogy mindig minden rendben legyen a körülöttem, de ebben annyi munka van, hogy éppen magamra nem jut már idő.” 

A Gasztroangyal azt meséli, az utóbbi hónapok forgatásai és a fotózások során kezdett tudatosulni benne, hogy ideje többet foglalkoznia bőre egészségével.

unnamed_1_36.jpg

“Másfél évvel ezelőtt kezdtünk el dolgozni azon a szakácskönyvön, amit már nagyon régóta szerettem volna megírni. Ez a munkafolyamat azt jelentette számomra, hogy a heti két forgatási nap mellett,- amikor egyébként is sminkben vagyok- heti rendszerességgel fotóztunk, természetesen nemcsak a csodálatos ételeket, hanem engem is. Így szinte minden reggelem a sminkesemnél indult, majd következett a fodrász. Nem is csoda, hogy a szabadnapjaimon leginkább pihenésre vágytam, és erre a bőrömnek is nagy szüksége volt. Idén nyáron folytatódtak a fotózások, készült a második rész újabb képekkel rólam. Eközben érlelődött meg bennem a gondolat, hogy tennem kellene valamit a bőröm érdekében. Mivel minden téren a természetesség híve vagyok, az sem jelent gondot számomra, ha smink nélkül mutatkozom, de rá kellett jönnöm, hogy a gravitáció lassan az én arcomon is hatni kezd. Nagyon sokáig volt egy elvem, miszerint ha egészségesen táplálkozom, sokat mozgok és nevetek, akkor az éppen elég ahhoz, hogy karban tartsam saját magam. De eljön az a kor, amikor ez már nem elég. Nem titok, én 47 éves múltam, és még kozmetikushoz sem járok. Elkezdtem hát kutakodni, milyen lehetőségeim vannak.

Marcsi kizárt mindent, ahol befecskendeznek, beraknak vagy kivágnak valamit, ahogy fogalmaz olyan megoldást keresett, amivel nem változik meg a mimikája.

“Nem akartam drasztikus kezelést vagy műtétet, egy újpesti központban bukkantam rá egy olyan orvos-esztétikai kezelésre, aminek a működési elve tetszett meg. Az INFINI ugyanis nem csinál mást, mint újra beindítja a bőr kollagéntermelését, és aztán hagyja, ahogy az arc dolgozzon tovább. Nagyon erős önbizalomnövelő, hogy reggel belenézek a tükörbe és frissnek látom magam. Azt vallom: ha valami jó nekünk, akkor azt igenis meg kell adni magunknak. Vállaljuk a korunkat, ne akarjuk elfedni, de nézzünk ki egészségesen és csinosan.” - teszi hozzá amolyan Marcsis mosollyal.

Szólj hozzá

Gasztroangyal Borbás Marcsi