Ismét színháztörténelmet ír A dzsungel könyve, amelyet Hegedűs D. Géza ötlete alapján 20 éve mutattak be a  Pesti Színházban. A legendás darab szerzői: Békés Pál, Dés László és Geszti Péter olyan művet alkottak, amely a hazai színjátszás életében egyedülálló rekordot döntött: az első olyan magyar zenés játék, mely ugyanazon a játszóhelyen, ugyanabban a rendezésben túllépte az ezres előadásszámot. A dzsungel könyve január 28-i születésnapja egyben az 1100. előadás lesz, így újabb mérföldköve a magyar színjátszásnak.

Békés Pál szövegkönyve alapján Dés László zeneszerző és Geszti Péter szövegíró 20 évvel ezelőtt írta meg az azóta töretlen sikerrel futó zenés darabot, melyet az ötletgazda Hegedűs D. Géza állított színpadra. „A dzsungel könyve nagyon hálás anyag, egyrészt a történet komplexitása és mélysége miatt, másrészt mert minden egyes állatszereplőhöz más-más zene passzol” – nyilatkozta korábban Dés László. Geszti Péter szerint pedig „A dzsungel könyve a benne rejlő »duplacsavar« miatt igazán izgalmas, hisz’ a darabban emberek játszanak olyan állatokat, akik tipikus emberi tulajdonságokat jelenítenek meg.”

A 20 éves töretlen siker egyedülálló a magyar zenés színpadi művek történetében. A két évtized alatt számos színész bújt bele a szereplők bőrébe: Kútvölgyi Erzsébettől, Gryllus Dorkán, Reviczky Gáboron és Szervét Tiboron át Oroszlán Szonjáig hosszú a színészek sora. Ma sokak mellett Józan László, Majsai-Nyilas Tünde, Karácsonyi Zoltán, Puzsa Patrícia, Fesztbaum Béla, Lázár Balázs, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatói: Medveczky Balázs és Ember Márk is látható az előadásban.

Borbiczki Ferenc és Méhes László a kezdetektől fogva játszanak A dzsungel könyvében. Ők ketten a két évtized alatt egyetlen egyszer sem hiányoztak, így január 28-án 1100. alkalommal bújnak Akela és Ká bőrébe.

Az 1100 előadás alatt 2200 banán és 4400 alma fogyott, és évente háromszor renoválták az ankust, azaz a rézből készült fejszét, amit Maugli hoz el a Kobrától. A Pesti Színházi műszaki dolgozói összesen 2200 órát töltöttek a díszlet beépítésével, és 1100-at a bontásával.

A január 28-i, születésnapi előadás után számos meglepetéssel várja a nézőket a Vígszínház társulata és A dzsungel könyve csapata.

A DZSUNGEL KÖNYVE – SZEREPOSZTÁS

1996                                                                                                     2016

Maugli – DÁNYI KRISZTIÁN / TOMBOR ZOLTÁN                      JÓZAN LÁSZLÓ / MEDVECZKY BALÁZS e. h.

Balu – REVICZKY GÁBOR                                                             REVICZKY GÁBOR m. v. / HEGEDŰS D. GÉZA

Bagira – KÚTVÖLGYI ERZSÉBET                                                MAJSAI-NYILAS TÜNDE / IGÓ ÉVA         

Akela – BORBICZKI FERENC                                                        BORBICZKI FERENC

Sir Kán – SZERVÉT TIBOR                                                            KARÁCSONYI ZOLTÁN / EMBER MÁRK e. h.

Ká – MÉHES LÁSZLÓ                                                                      MÉHES LÁSZLÓ

Csil – SIPOS ANDRÁS                                                                   FESZTBAUM BÉLA / LÁZÁR BALÁZS

Túna – JUHÁSZ RÉKA                                                                   JUHÁSZ RÉKA / PUZSA PATRÍCIA

Buldeó – OBERFRANK PÁL/SALINGER GÁBOR                      SALINGER GÁBOR

Kobra – HARKÁNYI ENDRE/KENDERESI TIBOR

Kis Maugli – DÉS FANNI                                                              NAGY BALÁZS / BEKK NORBERT /

PÁKAI ZOLTA SUDÁR

Díszlet: DÁVID ATTILA                                                                  Koreográfus-asszisztens: KISPÁL ANITA

Jelmez: OROSZ KLAUDIA                                                            Zenei vezető: KOMLÓSI ZSUZSA

Dramaturg: RADNÓTI ZSUZSA                                                  Zenei munkatárs: TERMES RITA,

GEBÓRA GYÖRGY

Koreográfus: IMRE ZOLTÁN                                                       Súgó: ÁDÁM DOROTTYA

Ügyelő: TÓTH PÉTER

A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA

Rendező: HEGEDŰS D. GÉZA

„Abszolút főszereplő a zene, Dés László megítélésem szerint rendkívül értékes matériából, az eredeti műre jellemző koloritból kiinduló muzsikája, amely dallamos, könnyed, jól énekelhető anélkül, hogy minimális engedményt tenne napjaink mindent elöntő, kommersz rágógumiízlésének. Hegedűs D. Gézánál szakmailag és szellemileg jó kezekben van a produkció irányítása, rendezése célirányos és perfekt, ha némi küzdelmet látszik is folytatni a térszűkével.”

 (Koltai Tamás - Élet és Irodalom, 1996. március 1.)

„A rendező (Hegedűs D. Géza) és a jelmeztervező (Orosz Claudia) igazából még maszkot sem rendeltek az állatszerepek alakítóinak – a színészek jellegzetes és szellemes öltözékük viselésének módjával, stilizált mozgással érzékeltetik farkasbátorságukat, medvehűségüket vagy a párducnemzetségből kivételesen kirívó »állati« segítőszándékot. Ez Borbiczki Ferenc (Akela), Kútvölgyi Erzsébet (Bagira), de különösen a medve tanítóként remeklő Reviczky Gábor (Balu) esetében rengeteg eredeti játékötletet, fantáziamozgató színészi teljesítményt eredményezett.”

 (Földes Anna - Magyar Hírlap, 1996. február 22.)

„Méhes László – ő Ká, a kígyó – nemcsak a majomcsapatra, hanem a színházi nézőkre is igézően hat. De kicsik-nagyok leginkább Balut, a medvét zárják szívükbe, akinek Reviczky Gábor megkapóan slampos, nemtörődöm, mégis érző lelket kölcsönöz, ráadásul a dala is slágergyanús.”

 (molnár - Esti Hírlap, 1996. január 29.)

„Békés Pál és Geszti Péter dialógusai s dalszövegei jól összeillenek. Mindketten eljátszanak neves irodalmi művekből vett utalásokkal, szóvicceiken és egyéb nyelvi sziporkáikon jókat derül a publikum. Ilyen poén például a – feltehetőleg – Békéstől származó »DzséTéKá«, azaz a Dzsungel Törvénykönyve megnevezés, a »Sír Kán-kán«, a kiművelt majomfők emlegetése, a Hamlet-idézetek ironikus keselyűsítése, és Geszti egyik telitalálata a »Mentünk, de meg-jöttünk, egy majomban őrlünk« refrénű Monkey-funky. Imre Zoltán kitűnő koreográfiája – mint mindig – jól igazodik a világzene áramlatát követő muzsika sokféleségéhez, a Pesti Színház meg hitten szűkös színpadához s a zömében főiskolásokból toborzott táncosok tudásához és ifjú lelkesedéséhez. (…) Reviczky Gábor versben beszélő, nevelési céljai érdekében mókásan a boxkesztyűjével hadonászó Baluja megrendítő, amikor barna prémgalléros bundáját gondosan begombolgatva a halálba totyog. (…) Sipos András fantasztikus revüszámot mutat be társaival a keselyűk temetkezési jelenetében, amely az előadás legötletesebb és leghatásosabb részletei közé tartozik.”

 (Magyar Judit Katalin – Színház, 1996/5.)

Színészek A dzsungel könyvéről

Józan László – Maugli

„Már vagy 150-szer játszottam Mauglit, amikor egy jelenetben elfelejtettem Akela nevét, így igencsak megrettentem a soron következő mondatomtól: »Akelát nem ölitek meg!« A történet szerint éppen ekkor érkezem a farkasokhoz az emberektől szerzett tűzzel. Hogy időt adjak magamnak, kezemben az égő fáklyákkal pörögni kezdtem, s közben halkan mormoltam a dzsungelben szereplő összes nevet, hátha beugrik a farkasé is. A többiek egészen furcsán néztek rám, hogy miért bonyolítom a már jól bevált koreográfiát. Végül, mikor már csak a saját nevem jutott eszembe, rámutattam az öreg farkasra és azt mondtam: »Őt nem ölitek meg!«”          

Puzsa Patrícia – Túna

„15 évesen hallgattam karcosra A dzsungel könyve CD-met. Akkor azt mondtam magamban, hogy milyen jó volna egyszer Túna bőrébe bújni. 10 évvel később pedig szavakat keresek estéről estére, gondolván arra a lányra is, aki 15 évesen arra vágyott, amit most megkapott. Nekem erről szól A dzsungel, egy álomról, ami egyszer csak arcon csap és valósággá válik.”

Reviczky Gábor – Balu

„Balu a gyerekek egyik kedvence, ezért mikor az öreg medve az első felvonás végén meghal, hatalmas a bánat a nézőtéren. A jelmezem igencsak meleg, így eleinte mindig levettem szünetben a bundámat. Ám egyszer az öltözőmben ültem, mikor lármás gyerekcsapat rontott be hozzám. Kiderült, néhányan nagyon megijedtek, hogy Balu valóban meghalt, és a saját szemükkel akarták látni, hogy a medve jól van. Azóta sosem öltözöm át szünetben…”

Fesztbaum Béla – Csil

„Az egyik jelenetben éppen a keselyűk szigorúan szabott munkaköri kötelességeit végzem, és unottan várakozom, hogy Sír Kán teste végre az enyém legyen. Meggyötörten csak annyit kérdezek: »Miért nem születtem egyszerű búbos bankának?« A szerzők utólagos engedelmét kérem, de majd’ minden alkalommal más madárnévvel állok elő. Igyekszem a legkülönfélébbeket kitalálni, hiszen a kíváncsi kollégák ezt már meg is követelik tőlem. Legutóbb például amerikai tőkésréce szerettem volna lenni…”

Borbiczki Ferenc – Akela

„Véleményem szerint ÁLLATI jó előadás lehet, ami ilyen sokszor, és ennyi éven át műsoron van. Úgyhogy egyszer én is megnézném. De előre láthatólag a következő pár száz előadás ennek gátat szab. Irány az 1500!”

Bata Éva – Túna

 „A Pesti Színházban Túna szerepében debütáltam. Izgatott voltam, így mindent aprólékosan elterveztem. Már az öltözőben ültem, pár perccel a kezdés előtt, amikor észrevettem, hogy a táncos lányok sminkelik magukat. Azonnal rohantam a fodrászokhoz, és elképedve kérdeztem: »a dzsungelben is kell smink?« Persze mosolyogtak, én meg kapkodva kéregettem a lányok készletéből.”

Csőre Gábor – Maugli

„Mauglit ezer veszély fenyegeti a dzsungelben, de a legnagyobb, hogy mezítláb kell játszania. Jó néhány elejtett szöget felszedett már a talpam, így körülbelül száz előadásonként kellett tetanusz elleni oltásra mennem.”

Ember Márk – Sír Kán

„3 éves vagyok, amikor bemutatják A dzsungel könyvét. 

8 éves vagyok, amikor először látom az előadást. Ettől fogva mindig ezt hallgatjuk a kocsiban, bárhova megyünk. Édesapám – aki dobos – Sír Kán dalával tanítja meg nekem, mit jelent az, hogy auftakt.

22 évesen kerülök a Vígszínházba, gyakorlatra. Az első szerep, amit megkapok: Sír Kán szerepe. Amikor az előadásban elérkezünk a dalomhoz, még mindig hallom apámat, ahogy üti a lábán a ritmust, és különös, nagyon jó érzés, hogy most nem a kocsiban kell neki megmutatnom, hogy be tudok lépni, és el tudom kezdeni a dalt, hanem a színpadon.”

Karácsonyi Zoltán – Sír Kán

„20 éve a mi színműs osztályunk szerepelt A dzsungel könyve ősbemutatóján. Akkor még farkast, majmócát és mindenféle más dzsungellakót játszottam benne, körülbelül 100 előadáson át. Majd kimaradt 800  előadás és Sír Kánként tértem vissza a dzsungelbe. Imádom. A lányom is imádja a gonosz tigrist, ezért rengeteg ovis és sulis barátjával megnézte már, akiket természetesen az előadás szünetében kifestek tigrisnek. Még pár száz előadás és arcfestőszalont nyithatok…”